A Másfélfok cikke ezúttal azt a kérdést járja körbe, hogy miként hatott és fog hatni a klímaváltozás 3 különböző generációra Európában (Baby boomer-Y-Alfa; 1960-2020 között születettek), illetve mennyi kibocsátásuk maradt életük hátralévő részére, ha el akarjuk kerülni a globális felmelegedés legrosszabb forgatókönyveit?
Már az eddigi 1,1 °C-os globális felmelegedésnél is saját bőrünkön érezzük a klímaváltozás negatív hatásait, elég csak az egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokra (jelenleg is országos hőségriasztás van érvényben) és aszályra, vagy a hirtelen óriás csapadékot hozó zivatarokra és ezek nyomán fellépő villámárvizekre gondolni, melyek nemcsak egészségünket viselik meg, de a mezőgazdaságra és infrastruktúrára nézve is egyre növekvő károkhoz vezetnek.
A 2020-ban született emberek 2-7-szer több szélsőséges időjárási eseményt – elsősorban hőhullámokat – fognak átélni életük során, mint az 1960-ban születettek, még ha a jelenlegi klímapolitikai ígéreteket teljesítik is az országok.
A legfiatalabb Alfa generáció (2010 után születettek) élete során várhatóan közel 29-szer több hőhullámot és 7-szer több aszályt fog megtapasztalni, mint szépszülei vagy korábbi felmenői.
Az idősebb generációk is több szélsőséges időjárási eseménnyel néznek szembe, mint azok, akik még az ember okozta klímaváltozás előtt éltek, de arányaiban nézve jóval kisebb mértékű a növekedés az Alfa korosztályhoz képest: az Y-generáció 13-szor, a baby boomer generáció pedig „csak” 5-ször több hőhullámot fog átélni élete során. Aszályból pedig az Y-nak 4-szer, a baby boomernek 3-szor több jut.
Ha a Párizsi Megállapodással összhangban arra törekedne a világ, hogy 1,5 °C-nál korlátozza a globális felmelegedést, akkor a mai kisgyerek, csecsemő vagy meg sem született Alfa-generáció „csak” 13-szor több hőhullámot tapasztalna meg élete során, ami még mindig sok kockázatot jelent, de lényegesen kevesebbet, mintha nem teszünk semmit.
A cselekvés terhe is igazságtalanul jobban terheli a fiatalokat: Az IPCC szerint, ha 1,5°C-nál akarjuk korlátozni a globális felmelegedést, a karbon-költségvetésünk nagy részét már feléltük. Ha a veszélyesebb 2°C-os határt választjuk, akkor még egy kicsivel több van hátra annak teljes elfogyasztásáig. Ez azt jelenti, hogy ahhoz, hogy élhető maradjon a földi éghajlat, a fiataloknak életük nagy részét anélkül kellene leélniük, hogy jelentősen hozzájárulnának a globális kibocsátáshoz, vagyis lényegesen kevesebbet költhetnek a karbon-költségvetésből, mint amennyit az idősebb generációk élvezhettek.
Egy olyan világban, ahol a felmelegedést sikerül 1,5°C-nál korlátozni, az Alfa generáció élete során csupán 84 tonna szén-dioxidot bocsáthatna ki, ami nyolcada annak, ami a boomer generációnak jutott (663 tonna).
Ha az egyenlőségen alapuló számítási módot alkalmazzuk (a társadalmi egyenlőség biztosítására képzeletben minden személynek ugyanannyi karbon-költségvetés jut, bárhol is éljen a Földön), akkor az unoka már csak 1/14-edét élvezheti annak a karbon-költségvetésnek, ami még nagymamájának jutott.
A fiatalok nemcsak elszenvedői, de a klímaválság aktív megoldói szeretnének lenni: a klímaváltozás miatti aggodalom és cselekvési szándék is mutat különbségeket a generációk között. Az Eurobarometer 2021-es felmérése szerint míg az európai társadalom túlnyomó része (10-ből több mint 9 válaszadó) komoly problémaként tekint a klímaváltozásra, addig a 15–24 év közötti válaszadók az 55 év felettiekkel szemben nagyobb valószínűséggel (22% szemben a 16%-kal) mondták, hogy az éghajlatváltozás a világ egészét érintő legsúlyosabb probléma.
Hasonlóan, a 15–24 év közötti válaszadók nagyobb valószínűséggel mondták, hogy személyesen felelősek a klímaváltozás kezeléséért, mint az 55 év felettiek (44% szemben a 37%-kal). A 25–39 év közöttiek korcsoportja volt az, amely a legnagyobb arányban tett konkrét lépéseket is (66% szemben az 55 év felettiek 61%-ával). Ez is jól illusztrálja, hogy az Y és a Z generációk nemcsak elszenvedik a klímaváltozást egy életen át, de érzékenyek a problémára és tennének is ellene, ezért rendkívül fontos lenne a döntéshozatalba történő aktívabb bevonásuk.
A Save the Children kapcsolódó jelentése azt is sürgeti, hogy egyenrangú felekként ismerjék el a gyermekeket az klímaválság kezelésében, többek között gyermekbarát mechanizmusok és platformok létrehozásával, amelyek megkönnyítik a gyermekek formális részvételét a klímapolitikai döntéshozatalban. Hiszen az Alfa generáció az, amely a legkevésbé járult hozzá az éghajlati válsághoz, de a legtöbb a vesztenivalója, ha tovább fokozódik.
